Jubileumi gazdanapi gondolatok

Június 18-án délelőtt megnyitottuk az idei Zempléni Gazdanapokat és a Zemplén Expót.  Öröm számomra, hogy az idén megrendezhetjük a jubileumi kiállítást, hiszen húsz esztendővel ezelőtt, amikor az ondi tanyán az akkori termelőszövetkezet területén néhány mezőgazdasági gép kiállítására került sor, talán még az akkori szervezők sem gondolták, hogy két évtizedig – kicsi megváltozva és folyamatosan megújulva –  de még élni fog a kezdeményezésük. Előrelátóak voltak a szervezők.  Őket is az optimizmus hajtotta, a jövőbe vetett hit, hiszen mindazok, akik eljöttek az idei kiállításra bemutatkozni vagy látogatóként, nekik is az optimizmust kell hordozniuk a szívükben. A mai világunkban mindig újra kell kezdeni és tovább kell folytatni a munkát annak érdekében, hogy a gazdaságok, a vállalkozások előbbre jussanak. Mert ha ők prosperálnak, akkor előrébb jut az ország is. Húsz esztendő alatt sok minden változott, de ennek a rendezvénynek a küldetése  változatlan maradt: lehetőséget teremteni  arra, hogy a szerencsi, a környéken tevékenykedő és a távolabbról érkező vállalkozók megmutassák értékeiket, azt, hogy mit tesznek meg  a szűkebb és tágabb környezetük boldogulása érdekében. Akik eljönnek a rendezvényre büszkék arra, hogy előbbre jutottak az adott esztendőben, azonban nem rejtik véka alá a gondjaikat sem. Mert vannak persze megtorpanások is a fejlődés során, hiszen a gazdasági világválság, vagy idén az árvíz kedvezőtlenül befolyásolják a tevékenységüket. Bizonyára elkeseredésre is okot adnak az események, de e mellett ott van az optimizmusuk, hogy újból és újból tovább kell folytatni a munkát. Nagy tisztelet a rendezvény első szervezőinek:  Szerencs város akkori polgármesterének Magda Gábornak, a Tokaj-hegyaljai Szövetség elnökének Németh Miklósnak, titkárának Leskó Istvánnak és néhai Puskás Jánosnak, hogy  olyan programot indítottak útjára Szerencsen, ami két évtizedig szolgálta a helyi gazdaság fejlődését, a szőlészetet és borászatot, a mezőgazdaságot. Úgy gondolom azonban, hogy a jubileummal lezárult egy korszak.  Az eltelt két évtized értékei  vitatathatlanok, azonban a jövő újabb kihívásokat tartogat.

Példás összefogás a bajban

Legutóbbi bejegyzésemet köszönő szavakkal kezdtem, gondolva azokra, akik az akkori rendkívüli esőzések idején kemény munkával helytálltak Szerencsen és Ondon.

Az élet produkál váratlan eseményeket, nehéz helyzeteket. Az eltelt időszak drámai fordulatokban bővelkedett, hiszen a megáradt folyók országszerte okoztak igen komoly akadályokat a mindennapi életben. Szerencsen sem volt ez másként, és a kimerítő napok után újabb erőpróba várta a városlakókat. Az elmúlt hét szombat reggelére virradóra ismét veszélybe került az ondi településrész, a Fecskés, a belvárosban a körforgalmi csomópont, a Gyári kert, az ott lévő óvoda és még sorolhatnám. Köszönöm ezúton is mindazoknak, akik átérezték a veszély nagyságát és az első hívó szóra mozdultak, akár a homokzsákok megtöltéséhez, a gáterősítéshez, a védekezésben részt vevők ellátására. Egy emberként mozdult sok-sok önfeláldozó lakótársam.

Az ideiglenes szálláshelyek előkészítése sem volt hiábavaló, mert az árvízi mentésben résztvevő rendőrök számára biztosítottak legalább néhány órára pihenési lehetőséget az intézményekben berendezett helyszíneken. A védelmi feladatokat ellátó egyenruhások éjjel-nappal a megyében, a folyók áradásánál végeztek fáradságos munkát, segítettek a bajbajutottakon. Igyekeztünk nekik biztosítani a feltételeket a pihenéshez, amiért hálásak voltak.

Nem csupán mindennapi életvitelünkből zökkentett ki sokunkat a vízözön, középtávú terveink megvalósítását is érinti a térségünket elért rendkívüli időjárás.

A Bajcsy-Zsilinszky utca építése is hamarosan folytatódik, miután a kivitelező vissza tud majd térni városunkba a lehetetlen közlekedési körülmények és a Miskolc körüli katasztrofális helyzetet követően. Bővelkedtek ők is tennivalóban az elmúlt hetek, napok során a környéküket különösen sújtó havária időszakban.

Felhívással fordultam a város lakóihoz, hogy támogassák a szerencsi és ondi árvízkárosultakat. Akik együtt éreznek a bajban, azok adományaikat az OTP Banknál vezetett 11734145-15349882-06530000 számlára utalhatják. A rászorultak nevében is köszönöm.